…a bábaasszonyok bölcsességét, figyelmét és nyugalmát ilyen fiatalon is birtoklod? Vajon hogy tudsz ennyire ráhangolódni a kismamákra, babákra és családokra? Annyira, hogy ha bármi kétségem, félelmem, szorongásom volt a várandósság alatt, már az segített, ha tárcsáztam a számod, mikor pedig átbeszéltük a dolgokat, mindig kompetensebben és nyugodtabban köszöntem el tőled. Miközben sosem éreztetted, hogy feleslegesen beszélünk, veled mindig minden témának és érzésnek volt helye és ideje.

Köszönöm, hogy segítettél megerősíteni a saját testem csodálatosságába és a babám „pont jó” működésébe vetett hitet. Hogy mikor nem feleltünk meg egy-egy papírformának, akkor is arra tanítottál, milyen jól működöm, működik a babánk.

 Úgy érzem, társ voltál és vagy nekem és nekünk az első telefonbeszélgetésünktől – mikor még csak titokban súgtam meg, hogy babát várok – az utolsó gyermekágyas látogatásig. És tudom, hogy ha valamilyen távoli formában is, de az életünk része maradsz ezután is. Igazi társunk voltál az utunkon – és sosem vezető, irányító –, miközben mindig tudtam, ha szükség van rá vagy megkérünk, akkor mutatod az utat.

Különösen mély élmény volt számomra a szülés során megmutatkozó jelenléted és ránk hangolódásod. Leheletfinoman, szavak nélkül, intuícióból. Még most is mosolygok, ha eszembe jut, hogy észrevetted vajúdás közben az olyan igényeimet is, amiknek még én magam sem voltam tudatában. Hogy azonnal jöttél, mikor hívtalak. Hogy támogattál abban, hogy megélhessem: a testem és a babám járja a saját útját és nekem csak követnem kell őket, és felülni azokra a hullámokra, amik jönnek.

Micsoda véletlen, hogy összesodort az élet! Micsoda út! Minden eddigi percét köszönöm!!! Folyt. köv.!”